A kiegyenesített, töltések közé szorított folyók az ártereikkel való élő kapcsolat hiányában gyorsan elvezetik a vizet. Minden eddiginél nagyobb szükségünk van arra, hogy a vizek szétterítésével és természetes visszatartásával helyet adjunk a folyóknak, lassítsuk a vízkészletek gyors távozását, megtartsuk a csapadékot és a belvizet. Március 22-e a víz világnapja, ennek alkalmából pedig fontos hangsúlyozni, hogy takarékos vízhasználatra és a vizek megőrzésére alkalmas gazdálkodásra van szükség, hogy a súlyosbodó károkat enyhíteni tudjuk – értesült az OBJEKTÍV Hírügynökség a WWF Magyarország közleményéből.

A 2022-es rendkívüli szárazság az idei évben is folytatódni látszik. Az egész ország számára egyre sürgetőbb, hogy korszerű szemlélettel alakítsuk át vízgazdálkodásunkat, különösen a szárazsággal leginkább sújtott területeken. Jelenleg több vízpótlási projekt zajlik, ezek elsősorban a folyókban lévő vízmennyiség átvezetését célozzák a szárazodó területekre. A WWF Magyarország arra hívja fel a figyelmet, hogy a mesterséges vízpótlás nem elegendő és nem fenntartható megoldás. A korábbiaknál sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a vízmegtartásra alkalmas területek kijelölésére a helyben keletkező csapadék megtartása érdekében és annak biztosítására, hogy a víz be tudjon szivárogni a talajba. Ez magában hordozza a területhasználat átalakítását, tehát egyes helyeken fel kell hagyni az eddig alkalmazott termelési módokkal, hogy az időszakosan vízjárta földeket a víz megtartására tudjuk használni. Ha nem lépünk sürgősen, a vízhiány egyre nagyobb károkat fog okozni.

A mesterséges vízpótlást mindenképpen meg kell előznie a víztakarékossági intézkedéseknek. Ez rögtön a területhasználat tervezésével kezdődik: vízhiányos, illetve szárazodó területeken nem végezhetünk nagy vízigényű mezőgazdasági vagy ipari tevékenységet. Valamennyi vízhasználónak tisztában kell lennie a víz értékével, és különös hangsúlyt kell fektetni arra, hogy kevesebb vizet igénylő termelési gyakorlatok terjedjenek el.

Folyóink szabályozottak és árvízvédelmi töltések között folynak, ez számos kis patakra és csatornára is igaz. Ma már rendkívül kicsi az a folyókat kísérő hullámtér, ami alkalmas a víz befogadására. A magyarországi folyók természetes árterei eredetileg az ország mai területének közel 23%-át, összesen több mint 21 000 km2-t érintettek. A folyószabályozások következtében azonban méretük jelentősen csökkent, a természetes árterek 90%-a eltűnt. Ha ennyivel kisebb terület áll ma rendelkezésre a vízkincs befogadására, akkor nem csodálkozhatunk, hogy elsivatagosodási folyamatok figyelhetők meg szerte az országban.

\"A Duna vízgyűjtőjén élő folyókra van szükség, melyek nincsenek mindenhol árvízvédelmi töltések közé szorítva, és nem terheltek duzzasztógátakkal. A természetesebb folyók az emberek és az egész élővilág számára is több hasznot hoznak. Ma Magyarországon abba a hitbe ringatjuk magunkat, hogy >>víznagyhatalom